fbpx

Az általánosan elfogadott nézet az, hogy a gombás betegségeket, köztük a lábgombát, elkaphatjuk másoktól pl. uszodában, strandon, szaunában, ahol állítólag a párás, nedves környezet a leginkább kedvező a gombáknak.

Ebben a cikkben a lábgomba lelki okairól lesz szó az Új-Medicina természettörvényei alapján, és arról, hogy miért ne féljünk soha többé a lábgombától.

A láb és a gomba találkozása a női zuhanyzóban

A lakóhelyünkhöz közel lévő sportközpontban, ahová én is járok, mindig akad egy-egy aprócska történet melynek szem- vagy fültanúja vagyok. Én csak csendben figyelem a nőtársaimat, és kissé sajnálom, hogy az egy-két órás sportolásra épülő kikapcsolódás önfeledt örömét mennyi különböző „valamitől” való félelem árnyékolja be, ráadásul téves hiedelmek alapján.

Csupán néhány mondatból álló párbeszédek, vagy rövid érzelemmel teli kijelentések hangzanak el, mégis ezek számomra igen jelentősek és beszédesek. Szépen meg tudom figyelni az elhangzó testi panaszokon és a vélt kiváltó okokon túl, hogy milyen egyszerűen és logikusan adja magát a valós és “hajszálpontos” érzelmi tartalom, mely a testi elváltozás mögött valójában megbújik.

Amikor az egyik esti edzésem után, a több zuhanyfülkés zuhanyzóba bementem, hogy egy isteni forró zuhanyt vegyek, egy hölgy már éppen zuhanyozott. Óriási víztócsa borította a helyiség folyosó részét, mivel a zuhanyfülkéből kifolyó víz nem tudott elfolyni a központi lefolyóba. Így ahová összegyűlt a víz, az kb. fél méterrel odébb volt, mint a lefolyó. Ezt az áradást látva, azonnal elkezdtem a lefolyó felé tolni a vizet a papucsos lábammal. Ekkor nézett ki rám döbbenten a hölgy a zuhanyfülkéjéből, hogy én mit csinálok. Az ő lábán is volt papucs. 

Hirtelen félbehagyta a felső teste dörzsölgetését…

… és kissé furcsán, robotszerűen elkezdte görcsösen mosni a lábfejét, a talpát. Néhány másodperc elteltével máris óriási szappanhab burkolta mindkét lábfejét, mint egy téli gyapjú pampó. Hol egyik hol másik lábát felkapkodva a papucsából sikálta össze-vissza a talpát, a lábujjait, a lábujjai közötti részt és az egész lábfejét bokáig. Visszafogott indulattal, remegő hanggal jegyezte meg, hogy nem is érti, hogy lehet ilyen elfogadhatatlan körülményeket biztosítani egy ilyen sport létesítményben. Ráadásul mocsok is van (volt néhány szösz és hajszál abban a tócsában, ami a saját zuhanyzóvize volt). Miközben aggódva nézte az én papucsos lábaimat, bosszúsan annyit mondott, hogy: „Az ilyen mocsok helyeken szedem össze állandóan a gombákat, nem csoda, hogy mindig gombás a lábam!” 

Én szépen lassan söpörtem még néhányat a tócsából a lefolyó felé a papucsos lábammal. Aztán beslattyogtam az egyik üres zuhanyfülkébe, azzal a feszítő felismeréssel, hogy a hölgy éppen benne van abban a lelki konfliktusban, hogy: „Félek hogy belelépek a mocsokba és ettől a mocsoktól lábgombám lesz”. „Támad a lábgomba! Újra lábgombám lesz!” Tehát, azon túl, hogy a mocsoktól fél, magától a lábgombától való félelem is igen erősen él benne. 

A lábgomba lelki oka

Nézzük meg, hogy az Új-Medicina szerint mikor és miért lesz valakinek lábgombája. Az első természettörvény kimondja, hogy nincs testi elváltozás lelki konfliktus nélkül. Ebből kiindulva, először is vizsgáljuk meg, hogy mi a lábgomba lelki oka, mi az a lelki konfliktus, mely elindítja a lábgombásodáshoz vezető folyamatot.

A lábgomba lelki oka egy ún. támadási, bemocskolási konfliktus, egy olyan félelem alapú megélés, amikor: félünk attól, hogy a valakivel vagy valamivel való érintkezés során megsérülünk, bemocskolódunk. Félelem attól, hogy ezt a mocskot nem tudjuk lemosni magunkról, nem tudjuk tisztázni magunkat, nem tudunk megszabadulni ettől a szennytől, mocsoktól. 

Az érzelmi tartalom, amit a konfliktus-aktív szakaszban pengetünk, egy támadás, sértés miatti, bemocskolási, beszennyezési konfliktus. Akkor lesz lábgombánk, ha a fenti lelki konfliktust a lábainkra vonatkoztatva éljük meg: „Belementem, beleléptem ebbe a mocsokba“. Azért a lábunk lesz érintett, mert a lábunkkal sétálunk bele a mocsokba. Ezzel a testrészünkkel érintkezünk azzal, amit mi mocskosnak ítélünk meg, a lábunkat féltjük a külső „támadástól”. Lehet ez konkrét fizikai szennyeződés, pl. mocskos víz, de átvitt értelemben lehet egy általunk nem tisztának, mocskosnak ítélt ügy is, például: „Jól belesétáltam ebbe a mocskos kapcsolatba”.

A 3. természettörvény szerint a fenti lelki konfliktus-típusra bőrünk irha szövetei reagálnak. A bőrirha külső bőrként funkcionált a felhám kialakulásáig, ma a bőrszövet fontos szerkezeti és védő része.

A folyamat elindítója a lelki konfliktus (DHS)

Agyunk a támadó, sértő bemocskolási konfliktust testünk elleni támadásnak érzékeli, és a felhám alatti irhaszövet sejtszaporulat általi megvastagítását indítja el. Az 5. természettörvény kimondja, hogy testünkben minden elváltozásnak értelme, célja van: alkalmazkodás a konfliktus helyzethez. A lábgomba esetében az elváltozás biológiai értelme a konfliktus-aktív szakaszban nyilvánul meg átmeneti alkalmazkodásban. Az elváltozás biológiai értelme: a bőr megvastagítása, védőréteg építése, a bőr védő funkciójának fokozása a támadás, mocskolás, szennyezés helyén.

A lábgombásodáshoz vezető folyamat is – mint minden megbetegedés, amit nem mérgezés, baleset vagy sugárzás okozott – két szakaszban zajlik.

A folyamat –, azaz az értelmes biológiai különprogram (ÉBK) – nem akkor „kezdődik”, amikor megjelenik a bőrünkön a kellemetlen lábgombásodás nevű tünet. Már jóval korábban, a lelki konfliktus elszenvedésekor, a lelki folyamatokkal egy időben elindulnak a testi folyamatok: vagyis az érintett területen, a bőr védőfunkciójának fokozása céljából az irha vastagítása. Azonban amíg benne vagyunk a lelki konfliktusban, nem veszünk észre semmit, nincsenek testi tüneteink. Azt, hogy a bőrünk irhaszövete sejtszaporulat által elkezdett vastagodni nem érezzük

A könnyebb megértés végett a következő sematikus ábrák segítségével fogjuk megnézni, hogy mi történik a lelki konfliktus elszenvedése után. Az ábrákon a bőr ábrázolása látható: a bőr laphámszövete (piros szín) és alatta a bőr irha része (narancs szín). Az ábrákon a DHS (Dirk Hamer szindróma) jelöli az érzelmi megrázkódtatást.

A lábgomba folyamata KA
Az érzelmi megrázkódtatás (DHS) után azonnal elindul az irha megvastagítása sejtszaporulattal

Természetesen ezek a folyamatok nem tudatosak, a lélek az agy közreműködésével irányítja őket, és ősi biológiai programok szigorú rendje szerint zajlanak.

Mikor jelenik meg a lábgomba?

A kellemetlenségek, vagyis a testi tünetek – jelen esetben a lábgomba – akkor jelentkeznek, amikor lelkileg megnyugszunk (KM = konfliktus megoldás), vagy másképp mondva leszállunk a konfliktusról. 

A lábgomba folyamata MU
A konfliktus megoldás után indul a helyreállítási folyamat, mely az érintett irha-szövetrész ödémásodásával (vizenyősödésével) jár, és viszketés, szúró, égő érzések kísérik.

A konfliktus megoldása után indul a helyreállítási folyamat, mely az érintett irhaszövetrészben keletkezett sejtszaporulat (megvastagítás) ödémás közegben történő elbontásával jár. Ebben a második szakaszban vesszük észre a tüneteket, jelen esetben a lábgombásodást, melyet málló, durva bőrfelület jellemez és az illető területen viszketés, szúró, égő érzés jelenik meg. 

Az Új-Medicina 4. természettörvénye írja le, hogy mikor és hogyan dolgoznak testünkben a mikroorganizmusok. A lábgomba esetében a megoldás utáni szakaszban a gombabaktériumok végzik el a konfliktus aktív szakaszban keletkezett többlet szövet elbontását. A 2. szakasz során, a konfliktus „eltűnésével” okafogyottá váló plusz irhaszövet tökéletesen elbontódik, és a folyamat végére a lábgomba is eltűnik. Az, hogy ez mennyi ideig tart, attól függ, hogy mennyi ideig voltunk benne a konfliktus-aktív szakaszban, pontosabban, mennyi ideig és milyen intenzíven féltünk a támadástól, bemocskolástól.

„Támad a lábgomba!“ = ördögi kör

Mi történik akkor, amikor a félelmünk tárgya, vagyis az a mocskos, támadó dolog, amivel félünk érintkezni, az maga a gomba? Mert tévesen úgy tudjuk, hogy a gomba ott bujkál a szauna vagy uszoda nedves padlóján, és ránk mászhat, megtámadhat minket. Amikor ettől félünk, akkor már el is szenvedjük a lábunkra vonatkoztatott mocskos támadási konfliktust, elindítva ezzel az irhaszövetünk automatikus megvastagítását. Természetesen amikor leszállunk a konfliktusról – például hazamegyünk az uszodából –, a megoldás utáni szakaszban meg fog jelenni a lábgomba és a gyógyulási folyamattal járó viszketés is. Ez a folyamat pedig annyiszor fog ismétlődni, ahányszor csak konfliktálódunk a lábgombával, újra és újra…

Az ember végtelenül kreatív. Igaz ez arra is, ahogy variálni és halmozni tudjuk a konfliktusainkat. Például, ha a a támadási, bemocskolási konfliktusunk után előjött a lábgombánk, és ezt a konfliktusunkat megspékeljük még egy „Utálom a lábgombát! Nem akarom ezt a lábgombát!” tartalmú elhatárolódási konfliktussal is, akkor bizony ezzel elindítunk egy laphámot érintő elváltozást is. Így a lábgombás tüneteinkhez a laphám elváltozásának tünetei is társulnak, egyre csúnyább és kellemetlenebb testi jelenségeket produkálva.

Neveltetésünk, kondicionáltságunk, téves, de általunk elfogadott hiedelmek alapján sok mindentől félhetünk és sok mindenről gondolhatjuk úgy, hogy az bánthat minket, pl. gombásodást okozhat a testünkön. Ilyen tévhitek, hogy a műanyag zokniban izzadó vagy az uszoda nedves padlójával érintkező lábat megtámadja a gomba és meggombásodik. Saját érdekünkben fontos megértenünk, hogy nem kívülről másznak ránk a gombák, és nem ők eszik meg a lábunkat. Csakis akkor lesz lábgombánk, hogyha a lábunkra vonatkoztatva elszenvedjük azt a bizonyos sértő bemocskolási konfliktust. Lelki konfliktus nélkül nem lesz lábgombánk, akkor sem, ha a fél életünket uszodában, szaunában vagy bárhol mocskos, nedves talajon mezítláb járkálva éljük.

Összefoglaló – A lábgomba lelki oka

Az öt természettörvény által:

  • Nemcsak úgy általánosságban beszélünk a lábgomba lelki okairól, hanem pontosan meghatározhatjuk a lábgombához vezető folyamatot elindító lelki konfliktust. Megkérdezhetjük magunktól, hogy vajon milyen támadás, sértés miatti bemocskolási konfliktust éltünk meg a lábunkra vonatkoztatva, melynek az egyenes következménye a lábgomba, mint testi helyreállítási tünet.
  • Tudni fogjuk, hogy nem megtámadott minket a lábgomba, hanem épp ellenkezőleg, azért vannak jelen a gombabaktériumok, hogy elbontsák az „általunk” felszaporított irhaszövetünket.
  • Tudni fogjuk, hogy a megoldás utáni szakaszban vagyunk, és már csak türelmesen ki kell várnunk a konfliktus megszűnésével fölöslegessé vált irhaszövet elbontását és a lábgomba eltűnését.

Lelki konfliktusaink mögött mindig félelmek állnak. Ezek feloldását kezdhetjük például úgy, hogy megértjük a testi folyamatainkat és az azokat kiváltó lelki okokat. Így legközelebb nem fogunk megijedni – tovább fokozva a félelmet –, ha elszenvedve egy lelki konfliktust, kellemetlen testi tüneteket teremtünk magunknak.

Kívánok minden kedves olvasómnak önfeledt és félelemmentes „mezítlábas” strandolást és szaunázást.

Ha szeretnéd megérteni a testi elváltozásaidat az Új-Medicina segítségével, akkor kattints ide.

Pin It on Pinterest