Az emberi testben mióma a simaizom szöveteken alakulhat ki. Leggyakoribb a méh-, bél-, érfal- és szívizom mióma. Ebben a cikkben a méhmióma témáját fogjuk körbe járni és az új-medicina segítségével megvizsgáljuk, hogy mi a mióma lelki oka.
– Egész életemben epekedtem egy saját gyermek után… – mondja Márti, akinél 55 éves korában ököl nagyságú miómát diagnosztizáltak a méhében. Vajon van-e bármi köze a gyermek utáni epekedésnek a méhmióma kialakulásához?
– 12 éves voltam, amikor már tudtam, hogy minden vágyam egy gyermek… Sokszor játszottam kismamásat, egy nagy párnával tömtem ki a hasam, hogy úgy nézzek ki, mint egy igazi kismama. Aztán játék közben hasított belém a félelem: Úristen, mi lesz, ha mégsem lesz gyermekem? Én azt nem fogom túlélni… – emlékszik vissza Márti.
Felnőttként is, férjhezmenetele után élete legsarkalatosabb pontja a gyermekkérdés maradt. Élete hullámvasúthoz hasonlóan telt, és reményteli napok (menstruáció előtt), majd keserű csalódás (menstruáció után) ciklikus váltakozásából állt. Pár hét reményteljes boldogság, majd jópár nap keserű csalódás, és ez így ment hosszú éveken át.
– Mindig reménykedve teltek a napok, míg aztán jött a csalódás, amikor megjött a menzeszem… minden hónapban megéltem egy kis halált, amiért megint megjött.
Gyermekszeretete a választott hivatásában is jelentkezett, ugyanis óvónő lett. 39 éven át dolgozott óvónőként. A mindennapi együttlét a gyerekekkel hiányt töltött be számára, valamelyest enyhítette a saját gyermek utáni vágyakozását. Óvónőként megélhette, hogy mások gyerekeit is tudja a sajátjaként szeretni. A mérleg másik oldala, hogy nap mint nap szembesült azzal, hogy neki nincs saját gyermeke.
35 éves kora után gondolt először arra, hogy talán nem is annyira rossz, hogy nincs gyermeke. Más családokat látva rádöbbent, hogy nem olyan könnyű jó szülőnek lenni. Ez időnként enyhítette az alaphangon jelen lévő gyermek utáni epekedését.
Ezt az állandó sóvárgást és hullámvasutazást csak a változókor környékén tudta letenni.
Most vizsgáljuk meg, hogy az új-medicina természettörvényei alapján mi a mióma lelki oka, és hogyan zajlik a kialakulásához vezető folyamat.
A mióma lelki oka
A méhmióma a hagyományos orvoslásban egy méhizomból és rostos szövetből álló jóindulatú daganatként van diagnosztizálva. Most megnézzük, hogy pontosan hogyan és miért alakul ki a mióma, mi az az érzelmi megélés, ami elindítja a méhizom megvastagodását, és végül mi ennek a folyamatnak a biológiai célja, értelme.
Az Új-Medicina öt természettörvénye közül az első mondja ki, hogy minden testi elváltozás egy biológiai konfliktussal indul (DHS).
A mióma lelki oka, vagyis az az érzelmi konfliktus, mely beindítja a miómához vezető folyamatot, egy sajátos falatmozgatási konfliktus, egy ún. utódbeágyazódási, utódmegtartási, -kihordási, méhbe be és méhből kimozgatási konfliktus. Az esetek döntő többségében ez egy olyan lelki megélés, amikor valaki nagyon szeretne gyermeket (egyfajta görcsös akarással) – de nem lesz –, áhítozik utána vagy attól fél, hogy neki nem lehet gyermeke. Ritkábban, de előfordul, hogy a nő attól fél (sőt retteg), nehogy teherbe essen, nehogy gyermeke legyen. Tehát számára „életveszélyes” a fogantatás, a várandósság, a szülés, az anyává válás.
Márti esetében már gyermekkorában megjelent a gyermek utáni vágyakozás, és ezzel együtt a félelem is attól, hogy esetleg nem lesz gyermeke. Minden egyes menstruáció kapcsán megélte, hogy nem lett meg a hőn áhított gyermeke.
A méhmióma értelme és kialakulásának folyamata
Az Új-medicina 5. természettörvénye szerint testünkben minden elváltozásnak értelme, célja van: alkalmazkodás a konfliktus helyzethez. Ha a nő gyermek után epekedik vagy fél, hogy nem lesz gyermeke, akkor az agy ezt úgy érzékeli, hogy a méh simaizomzata nem elég erős ahhoz, hogy a méh befogadjon és megtartson egy megtermékenyített petesejtet. Vagy a ritkább eset, amikor a nő attól fél, hogy teherbe esik, gyermeke lesz, ekkor a konfliktus hatására a méh intenzívebben „dolgozik azon”, hogy az esetlegesen megtermékenyített petesejtet kilökje, kiürítse. Itt egyfajta méh-kitisztítási görcsölés van.
A fenti konfliktusokra válaszul agyunk egy olyan értelmes biológiai különprogramot (ÉBK) indít be, mely a méh izomzatát megerősíti, vagyis a méh simaizomszövetét megvastagítja. Ezt a megvastagodást vagy daganatot hívjuk méhmiómának. Ez a méhizomzat megvastagítás, megerősítés hivatott arra, hogy a fokozott összehúzódásokkal jobban, könnyebben be tudjon ágyazódni az esetlegesen megtermékenyített petesejt. A második esetben a cél, hogy semmiképpen ne ágyazódjon be a petesejt. Ez tehát a méhmióma biológiai értelme és célja.
Most nézzük meg a méhmióma kialakulásának menetét, mely – mint minden megbetegedés, amit nem mérgezés, baleset vagy sugárzás okozott – két szakaszban zajlik.
A folyamat –, azaz az értelmes biológiai különprogram (ÉBK) – a lelki konfliktus elszenvedésekor (DHS), a lelki folyamatokkal egy időben indul.
A konfliktus-aktív szakaszban (KA), vagyis amíg benne vagyunk egy gyermek utáni epekedésben, a méh simaizomszövete daganat épüléssel reagál, folyamatosan vastagszik, és a méhizomzat fokozottan aktívvá válik, több összehúzódást produkál. A simaizomszövet megvastagodása nem jár észlelhető tünetekkel, az összehúzódások nem érezhetők, önmagukban nem okoznak fájdalmat. Viszont hosszabb konfliktus-aktivitás esetén zavarhatják a menstruációt, fájdalmassá tehetik azt.
Márti esetében a konfliktus-aktív szakasz évekig tartott, vagyis hosszú időn át benne volt a gyermek utáni epekedésben, nem csoda, hogy férfiököl nagyságúra nőtt a miómája.
Mi történik a miómával, ha lelkileg megnyugszunk?
Amint bekövetkezik a lelki megnyugvás és a konfliktus megoldódik (KM = konfliktus megoldás), – pl. megtörténik a fogantatás és beágyazódás, a leendő kismama megnyugszik –, elindul a konfliktus-utószakasz (KU), mely során a mióma nem kerül gyorsított elbontásra, megmarad. Ennek értelme, hogy a megvastagodott izomszövet később is jól jön, hiszen így sokkal jobb a simaizom összehúzó és mozgató képessége, tehát könnyebben tud beágyazódni és megmaradni a megtermékenyített petesejt. Nem utolsó sorban a megerősített méhizommal a szülés is könnyebbé válik.
Márti esetében a konfliktus megoldását a változókor beköszönte jelentette. Amikor megszűnt a menstruáció, véglegesen bezárult a fogantatás természetes lehetősége. Így el tudta engedni a gyermek utáni vágyakozását, megbékélt a helyzettel, elfogadta, hogy nem lesz saját gyermeke.
A mióma ugyan megmarad, de amennyiben nem okoz kellemetlenséget és életviteli nehézséget, úgy semmilyen további káros vagy kóros hatása nincs. Végső soron a méhmióma nem más, mint egy kis plusz simaizomszövet. Természetesen, amennyiben a mióma méretéből kifolyólag panaszokat okoz, akkor helye lehet a műtéti beavatkozásnak.
Ha megértjük, hogy mi a mióma lelki oka, tudjuk kialakulásának célját, értelmét, akkor nem fogunk megijedni a mióma szó hallatán.
A mióma nem mindig jár egyedül
Az, hogy Mártinak a méhmióma támogató megléte ellenére sem lett gyermeke, felveti a meddőség kérdéskörét. Az Új-medicina a meddőség különböző okaira is értelmes válaszokkal szolgál, és ez az összetett téma egy későbbi cikkben kerül kibontásra.
Márti a gyermek utáni vágyakozás mellett azt is megélte, hogy ő nőként nem elég jó, sikertelen gyermeknemzésben, mert nem tudott gyermeket nemzeni. Így megélt egy másik lelki konfliktust is, mely egy nőiességgel kapcsolatos önértékelési konfliktus (elégedetlenség termékenységgel kapcsolatban), mely policisztás petefészek kialakulásához vezetett. Erről a típusú elváltozásról bővebben a petefészekciszta lelki oka című bejegyzésben olvashatsz.
Összefoglaló – A mióma lelki oka
- A méhmióma lelki oka egy olyan lelki megélés, amikor valaki nagyon szeretne gyermeket (egyfajta görcsös akarással) – de nem lesz –, áhítozik utána vagy attól fél, hogy neki nem lehet gyermeke.
- A méhmiómának értelme és rendeltetése van: a méhizomzat megvastagítás, megerősítés arra hivatott, hogy a fokozott összehúzódásokkal jobban, könnyebben be tudjon ágyazódni az esetlegesen megtermékenyített petesejt.
- Önmagában a méhmiómától nem kell félni, mert a méhmióma nem más, mint egy plusz simaizomszövet.
- A mióma esetében is nagyon fontos, hogy a diagnózis hallatán ne szenvedjünk el újabb lelki konfliktust.
Mit tehet egy nő, ha méhmiómát diagnosztizálnak nála?
Az első és legfontosabb, hogy nem ijed meg, azaz nem csinál magának egy újabb lelki konfliktust. Ez azért fontos, mert az új-medicina ismeretében tudjuk, hogy egy újabb lelki konfliktus újabb testi elváltozást indíthat be.
A második, hogy megvizsgálja, hogy mi a viszonya a gyermekkérdéshez. Elmélyül abban a kérdésben, hogy mi a mióma lelki oka. Honnan származik az a lelki konfliktus (vágyakozás gyermek után), ami miatt kialakult a miómája, és vajon miért nem sikerült a fogantatás? (Meddőség kérdésköre, melynek lelki okaival egy későbbi cikkben foglalkozunk). A fenti probléma megoldásában kérhet külső segítséget a témában jártas lelki segítőtől.
Amennyiben pedig olyan méretű a mióma, hogy az már zavarja a mindennapi életvitelét, akkor megfontolhatja az orvosi kezelést. Ma már léteznek finomabb beavatkozások is, melyek nem járnak feltétlenül a méh eltávolításával.
Az Új-medicinás szemlélet segít megérteni a testi folyamatainkat. Ezáltal elérhetünk egyfajta bizalommal teli belső megnyugvást, hiszen tudjuk, hogy testünkben minden egy intelligens rend szerint zajlik.
Amennyiben értelmesnek találtad a cikket, kérlek oszd meg másokkal. Köszönöm.
